A biogazdálkodás az elmúlt száz évben egy periférikus kezdeményezésből a jövő irányába mutató nemzetközi trenddé fejlődött, az évtizedek során ugyanis bebizonyosodott, hogy ez a fajta mezőgazdasági eljárás a legelőnyösebb a környezet, az állatok, valamint a biológiai sokféleség védelme szempontjából.

Az 1920-as években orvosok, filozófusok, agronómusok, fogyasztók és gazdálkodók kezdeményezéseinek köszönhetően új etikai/ ökológiai gondolkodásmód alakult ki. Az osztrák filozófus, Rudolf Steiner 1924 júniusában terjesztette elő az organikus élelmiszerek előállításáról szóló elképzelését, téziseit később a modern mezőgazdaság módszereit megkérdőjelező Erhenfried Pfeiffer biokémikus és agronómus fejlesztette tovább, így született meg az ún. „biodinamikus” gazdálkodás irányzata. A termelők autonómiájának kivívását az 1930-as években elsőként Hans Müller svájci politikus kezdeményezte, egy évtizeddel később pedig Albert Howard angol agronómus kifejlesztette a talaj termékenységére, illetve egészségére vonatkozó elméleteit. Hans Müller és Albert Howard kezdeményezései két különböző mozgalmat hívtak életre: az egyik a gazdák és a fogyasztók társulását támogatta, a másik pedig a termelőket környezetbarátabb gazdasági módszerek alkalmazására ösztönözte.

A fogyasztói társadalommal szembeni ellenállás, valamint annak a felismerése, hogy a bolygó erőforrásai végesek, az 1970-es években a biogazdálkodás térnyerését ösztönözték. Az ehhez kapcsolódó jogszabályi hátteret először Franciaországban dolgozták ki, majd az 1990-es évek elején az Európai Unió (EU) a francia szabályozás elveit és fogalommeghatározásait átvéve elfogadta a bio-zöldségtermesztésre vonatkozó rendeletet, 2000 augusztusában pedig a szabályozást kiterjesztette az állattenyésztésre is. Napjainkban már egész Európában elismerik és támogatják a biogazdálkodást, ezzel jelentősen megkönnyítve a tagállamok közötti kereskedelmet. Az idő előrehaladtával létrejöttek a piacra kerülő biotermékeket egységes eljárásrend szerint ellenőrző szervezetek, ennek következtében pedig az is lehetségessé vált, hogy az EU valamely tagállama által tanúsított biotermék az Unió egész területén forgalmazhatóvá váljon.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége (IFOAM), valamint a Biogazdálkodási Kutató Intézet (FiBL) 2021-ben megjelent statisztikai évkönyve a földrészeket a területükön megvalósuló biogazdálkodás arányait figyelembe véve rangsorolta. A kimutatás szerint Óceánia-Ausztrália 36 millió hektárra kiterjedő ökoterületeivel az első helyen áll, míg Európa 16,5 millió hektárnyi biogazdaságával a második helyet érdemelte ki, a rangsorban a harmadik Latin-Amerika lett 8,3 millió hektárral. A pozitív trend ellenére a világ mezőgazdasági területeihez képest az ökogazdaságok aránya alig éri el 1,5%-ot.

Nemzetközi adatok szerint Magyarországon 2019-ben 303 000 hektárra emelkedett az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága. Világviszonylatban hazánk – közel 90 000 hektárnyi éves területbővüléssel – a 10. legdinamikusabban fejlődő biogazdálkodásra törekvő ország, 6 884 hektárnyi bodza, homoktövis, dió, alma, cseresznye és meggy ültetvényeivel pedig a 12. az öko-gyümölcstermelő országok sorában. A biogazdaság térnyerésével párhuzamosan hazánkban az ehhez kötődő tevékenységet végző vállalkozások is dinamikusan fejlődnek, napjainkra számuk közel 6 000-re nőtt.

Forrás: