Újabb kiaknázatlan területek bevonására biztosít lehetőséget a Skócia partjaitól 15 kilométerre található úszó szélerőműpark, amely várhatóan 55 000 otthon energiaszükségletét fedezi majd. Az összesen 50 MW kapacitással bíró, hat turbinából álló Kincardine Array bár jelenleg a világ legnagyobb vízen lebegő szélerőműve, teljesítmény szempontjából mégsem veheti fel a versenyt a stabil szárazföldi platformokkal rendelkező szélfarmokkal. Az úszó telepek azonban lehetőséget biztosítanak arra, hogy a partoktól távolabb eső nyílt vízi területek is bevonhatóvá váljanak a megújuló energiatermelésbe.

A Kincardine 2MW-os turbinája már 2018 óta üzemel, az öt darab 9,5 MW-os turbinát azonban idén horgonyozták le 70 méter mélységben az Északi-tenger partjainál. A 3000 tonnás merülő platformot Spanyolországban, míg a turbinákat Hollandiában gyártották. 2017-ben az Egyesült Királyság a világon elsőként létesített úszó szélerőműparkot a skóciai Peterhead partjainál. Az effajta projektek száma azonban évről évre növekszik. Más országok, például Franciaország, Norvégia, Spanyolország, az Egyesült Államok, valamint Japán szintén alkalmazzák ezt a technológiát. A dán Orsted, a német RWE, a norvég Equinor, a brit Scottish Power és a Royal Dutch Shell csak néhány azon vállalatok közül, akik úszó szélerőműrendszerek építésén dolgoznak. Bár az előállítási költségek egyelőre magasak, a fejlesztők arra számítanak, hogy az úszó szélfarmprojektek elterjedésével az anyagi ráfordítások aránya is csökkenni fog. Egyes előrejelzések szerint 2050-re az Európában létesített tengeri szélturbinák egyharmada vizeken fog lebegni.

Az Egyesült Királyság kormánya annak érdekében, hogy 2050-re nettó nullára csökkentse a szén-dioxid-kibocsátását célként tűzte ki, hogy 2030-ra 40GW energiát tengeri szélfarmok segítségével állít elő, ebből pedig 1 GW energiát a nyílt vizek legszelesebb területeit kihasználva úszó szélfarmok termelnek majd meg.

Forrás: