Az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 73 százaléka az energiafogyasztáshoz köthető, amelyen belül az ipari igénybevétel mellett a lakossági fogyasztás eltörpül. Az ipari szegmens egyik legenergiaigényesebb ágazata a vas- és acélipar, amely a világ szén-dioxid-kibocsátásából 7,2 százalékot tesz ki. Az acél a modern gazdaság egyik építőeleme: szilárdsága, szívóssága és alacsony előállítási költségei miatt megtalálható az épületekben, a hidakban, az óceánjáró hajókban, a járművekben, a háztartási eszközökben. Az évente közel 2 milliárd tonna nyersacél előállítása során több milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak a gyártók a légkörbe.

A SSAB nevű svéd acélgyártó cég technológiai vezetője, Martin Pei a Financial Times-nak adott interjújában kiemelte, hogy „elég nagy az egyetértés abban, hogy ha tényleg hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy megvalósítsuk a párizsi egyezményben foglalt klímacélokat, akkor már nem elég tovább javítani a nagyolvasztók hatékonyságát, hanem áttörő technológiákra van szükség, méghozzá sürgősen”

A vaskohászat során a vasércet 1000 Celsius-foknál is forróbbra felmelegített nagyolvasztókba helyezik, a szénből előállított koksszal és salakképző anyagokkal (például mészkő) együtt. A befúvott levegő reakcióba lép a koksszal és először szén-dioxid keletkezik, majd a magas hőmérsékleten izzó szén a szén-dioxiddal reakcióba lépve szén-monoxidot hoz létre. Ez a szén-monoxid fog reagálni a vasérccel, elemi vasat és szén-oxidot eredményezve, majd az izzó szén és a szén-monoxid redukálja a vasat és olvadt nyersvas keletkezik. Az olvadt nyersvas 3-4 százalékos széntartalma miatt rideg, törékeny anyag, ezért vagy rozsdásvas (rosszvas), vagy egyéb ötvözet hozzáadását igényli. A SSAB partnereivel az elmúlt években ezt a folyamatot kívánja megújítani a Hybrit nevű projekt keretében.

A Hybrit projekt során ebből a képletből vették ki a szenet, és azt hidrogénnel helyettesítették, amelyet megújuló energiaforrások használatával állítanak elő. Ez az eljárás végső soron 20-30 százalékkal költségesebb a kifejlesztett technológia a hagyományos eljárásnál, hiszen a vaskohászat egy meglehetősen nagy energiaigényű folyamat, amelyben a szénalapú koksz nem csak reagens, hanem messze a legköltséghatékonyabb tüzelőanyag is, így nehéz pótolni.

Európa legnagyobb acélgyártó vállalata, a luxemburgi székhelyű ArcelorMittal becslései szerint a saját gyárainak az EU klímacéljainak megfelelő mértékű dekarbonizálása 15-40 milliárd euró közötti összegbe kerül majd. A vállalat figyelmeztette a döntéshozókat, hogy ezek a technológiák megemelik a gyártott acél árát, amely költségtöbbletet a fogyasztóknak kell majd megfizetniük.

Stefan Savonen, a LKAB bányatársaság energia- és klímaügyi alelnöke a Canary Mediának adott interjújában kiemelte: „Beszéltünk az acélipari vásárlóinkkal, de ők nem voltak annyira oda az ötletért, hogy többet fizessenek a zöld acélért. Aztán beszéltünk a vásárlóink vásárlóival, őket viszont nagyon is érdekelte a dolog”. Az európai autó- és kamiongyártók például elkötelezettek a zöld acél iránt. A Volvo 2021 áprilisában kijelentette, hogy 2026-ra a világon elsőként szeretne átállni a zöld acélból készült járművek tömeggyártására, és még az idén legyártja a prototípust a Hybrit projekt keretében gyártott acélból. A H2 Green Steel nevű svéd konzorcium 2021 márciusában a Volkswagen-csoporthoz tartozó Scaniával, majd ez év májusában a Mercedes-Benzzel állapodott meg arról, hogy 2025-ig a járművekbe elkezdik beépíteni a karbonmentes folyamattal előállított acélt, és 2028-ra, illetve 2039-re teljesen zéró kibocsátású gyártásra állnak át.

Forrás: