Az Utrechti Egyetem kutatói egy úttörő tanulmányban igyekeztek választ adni arra, hogy a körforgásos gazdaság milyen mértékben szőtte át az Európai Bizottság környezetvédelmi és gazdaságpolitikáját a 2014 és 2019 közötti időszakban. Az Európai Unió (EU) körforgásos gazdasági cselekvési tervének 2015-ös közzététele óta a körforgásos gazdaság koncepcióját az EU visszafordíthatatlan, globális megatrendként ismeri el.

A Juncker-bizottság körforgásos gazdasággal kapcsolatos diskurzusának és politikájának kielemzése egy, a tanulmányban résztvevő kutatók által kidolgozott diskurzustipológia segítségével történt. Ennek alapján a szegmentált diskurzus az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében a körforgásos gazdaság műszaki, ipari és üzleti összetevőire összpontosít. A holisztikus diskurzus a körforgásos gazdaság társadalmi és politikai vonatkozásait is figyelembe veszi. A szkeptikus diskurzus nem hisz abban, hogy a társadalmi-technológiai innovációk a gazdasági növekedés és a környezeti kizsákmányolás szétválasztásával megakadályozhatják az ökológiai összeomlást. Az optimista diskurzus mindennek az ellenkezőjét vallja. Mindezek alapján többféle körforgásos gazdasági modell különböztethető meg. Ad a) A reformista körforgásos társadalom (optimista és holisztikus) a technológiai áttörések, a társadalmi innovációk és az alternatív üzleti modellek révén mindenki számára demokratikus, fenntartható jövőt kínál. Ad b) A technocentrikus körforgásos gazdasági modell (optimista és szegmentált) célja a gazdasági és környezeti szükségletek összeegyeztetése a technológiai innovációk révén, különösen a biotechnológia, a megújuló energia és az erőforrás-hasznosítás területén. Ad c) A transzformatív körforgásos társadalmi modell (szkeptikus és holisztikus) a társadalom demokratizálására, a javak újraelosztására törekszik annak érdekében, hogy az emberiség és a természet kölcsönös harmóniában éljen. Ad d) A körforgásos gazdaság erődítmény modellje (szkeptikus és szegmentált) a természeti erőforrások, a gazdasági jólét, a társadalmi-ökológiai rugalmasság és a geopolitikai hatalom biztosítására törekszik felülről lefelé irányuló ellenőrzések, technológiai innovációk és gazdasági nacionalizmus révén.

A tanulmány kvalitatív és kvantitatív módszerek alkalmazásával, bizonyos kulcsszavak gyakoriságát, illetve a körforgásos gazdasággal kapcsolatos uniós célkitűzések és szakpolitikák mélyreható áttekintését követően arra a következtetésre jutott, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos uniós diskurzusok és politikák között bizonyos fokú feszültség áll fenn. Míg előbbit a reformista körforgásos társadalmi modell optimista és holisztikus megközelítése jellemzi, addig az uniós politikát a technocentrikus körforgásos gazdaság szegmentált és optimista tipológiája határozza meg. Az uniós diskurzusokat meghatározó reformista körforgásos társadalmi modell szerint az EU kiemelt figyelmet fordít a körforgásos gazdaság technológiai és gazdasági aspektusaira. Az egyenlőtlenségek csökkentését a jövőbeli gazdasági javak jobb elosztásával tervezi, ami azt feltételezi, hogy a társadalmi igazságosság csak akkor javítható, ha a GDP növekszik. A tanulmány megjegyzi: azzal, hogy az EU az emberi jólét és az ökoszisztéma egészsége helyett a növekedésre és a versenyképességre összpontosít, bár új üzleti lehetőségeket is teremt, mégsem tesz eleget a 21. századi társadalmi-ökológiai kihívásainak. Az uniós politikákat meghatározó technocentrikus körforgásos gazdasági modell kapcsán a tanulmány kiemeli: az EU körforgásos gazdasági intézkedései főként az 1990-es évek végéről, a 2000-es évek elejéről származó hulladékpolitikák (például a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, valamint a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv) technocentrikus elképzeléseket tükröző aktualizált változatai, amelyek a technológiai innovációra, a zöld növekedésre és a versenyképességre összpontosítanak.

Mindezek fényében, a kutatás eredményeként a tanulmány több ajánlást is megfogalmaz a körforgásos gazdaságra való áttérés indikátoraival, az öko-designnal, az egyes gazdasági ösztönzőkkel, a tudatosságnöveléssel és túlfogyasztással, valamint a biológiai sokféleséggel és energiafogyasztással kapcsolatban.

Forrás:

  • Calisto Friant, Martin, Vermeulen, Walter J.V., Salomone, Roberta (2020): Analysing European Union circular economy policies: words versus actions. Sustainable Production and Consumption 27 (2021) 337–353.