Bár a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése továbbra is a legfontosabb feladat a globális felmelegedés korlátozása érdekében, a városok világszerte már napjainkban is komoly lépéseket tesznek a szélsőséges hőség ellen. Íme három olyan módszer, amelyek segítségével a városok alkalmazkodni igyekeznek az éghajlat drámai változásaihoz és az emelkedő hőmérséklethez.

Fényvisszaverő felületek

Nyári napokon a városokban az aszfalt és a beton felmelegszik, majd napnyugta után ezek a felületek lassan leadják a hőt. A városi hőszigethatás erőssége attól is függ, hogy ezek a felületek mekkora mennyiségű hőt tárolnak, a világosabb felületek ugyanis több napsugárzást vernek vissza a légkörbe, mint a sötétebb felületek, így kevesebb hőt nyelnek el napközben. A hőszigethatás csökkentése érdekében Los Angeles városa a StreetsLA elnevezésű kísérleti projekt keretében világosabb szürke árnyalatúra festette az útjait, a bevonatot több mint 50 háztömbön is alkalmazták, és a tervek szerint további 200 háztömböt fognak ugyanígy kezelni. A felszíni hőmérséklet, azokon a területeken, ahol eddig a projekt megvalósult 5-8 Celsius-fokkal csökkent.

Adaptív épületek

Shady Attia, a belga Liège-i Egyetem fenntartható építészettel foglalkozó professzora szerint a jövő épületeinek esetében törekedni kell az úgynevezett aktív hűtés megvalósítására, vagyis a légkondicionáló berendezések használata helyett, automatizált ablakok vagy okostelefonon keresztül távolról működtethető árnyékolók használatára. Ennek leghatékonyabb módja adaptív homlokzatok kiépítése, amelyek a körülményekhez igazodva változnak. A koncepció nem új keletű, a 2012-ben elkészült Abu Dhabiban található Al Bahr Towers egy olyan csúcstechnológiás épület, amely egy automatizált árnyékolási rendszer segítségével tartja hűvösen az épületet. Ahogy a nap az égbolton mozog, a tornyok fa árnyékolói kinyílnak és becsukódnak, csökkentve ezzel a belső terek légkondicionálásának szükségességét.

Zöldterületek

René van der Velde, a hollandiai Delft Műszaki Egyetem városi erdőgazdálkodással foglalkozó vezető kutatója és csapata az iTree 2.0 NL elnevezésű projekt keretében különböző méretű és korú fákról gyűjtenek adatokat. A kutatás eredményei segíthetik a városvezetőket abban, hogy meghatározzák, milyen fafajokat hova ültessenek.

Van der Velde felhívja a figyelmet arra, hogy sok esetben a városok akár 50-60 százaléka beépítetlen. Ezeknek a szabad területeknek nagy része zöldterület, amely létfontosságú szerepet játszhat a városok nyári hőmérsékletének csökkentésében. A fák egyrészt azáltal hűtik a környezetüket, hogy árnyékot vetnek a felszínre, csökkentve ezzel a városi hőszigethatást, másrészt izzadnak, leveleiken keresztül vízgőzt bocsátanak ki, amely párolgás közben lehűti a levegőt.

A kutatók szerint egyfajta paradigmaváltásra van szükség a városokról való gondolkodás terén, a zöldterületek életben tartása ugyanis legalább olyan fontos tényező, mint a városi infrastruktúra egyéb kulcsfontosságú területei.

Forrás: