A 21. század elejére a legjelentősebb kultúrnövény-fajok tradicionális növénynemesítési módszerei megrekedtek, a fajták gyenge ellenállóképessége miatt a termés nagyrésze veszendőbe megy. Heszky László agrármérnök prognózisa szerint 2025-re az egy főre jutó termőterület nagysága 1600 négyzetméterre csökken, ami egy szemléletes példa alapján körülbelül egynegyed labdarúgópályányi területtel egyezik meg. Egyes szakértők a növénynemesítés módszertani lehetőségeinek kimerülése okozta problémák megoldását a géntechnológiában látják, cikkünkben a géntechnológia és a növénynemesítés közötti alapvető különbségeket tárjuk fel.

A hagyományos növénynemesítők tevékenysége több ezer évre nyúlik vissza, tevékenységük során az azonos vagy egymáshoz közel álló fajták (úgynevezett intraspecifikus hibridizáció) kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező egyedeit keresztezik. A növénynemesítés célja olyan új, valamint hibrid növényfajták előállítása, amelyek termelékenysége, ellenállóképessége, termékbiztonsága, minősége, termelési költségei a korábbiakhoz képest előnyösebbek. Egy példán szemléltetve: egy jó ízű és egy ellenálló́ rizsfajta párosításától azt várják, hogy jó ízű és egyben ellenálló́ rizs jöjjön létre. A konvencionális növénynemesítéssel csak véletlenszerűen lehet módosítani a génösszetételt, a módszer eredményessége a génpárok keveredésétől függ.

A géntechnológia a modern biotechnológián belül elhelyezkedő fiatal ágazat. Génmódosított szervezetnek nevezzük azt az élő szervezetet, amelynek örökletes állományába emberi beavatkozással DNS-szakaszt vittek be, kikerülve a természetes kereszteződést. Ciszgénikus, ha az átvitt DNS-szakasz ugyanazon vagy ivarosan keresztezhető fajtából, transzgenikus pedig, ha egy idegen fajtából származik.

A hagyományos növénynemesítés során nincsen lehetőség teljesen új, a szülői génekben nem fellelhető tulajdonságokat átvinni az utód egyedbe, csupán a már meglévő, kedvezőbb gének működését tudjuk felerősíteni, vagy adott esetben a nem kívánatosakat háttérbe szorítani. Ezzel szemben a génmódosítás nemcsak az azonos vagy testvér-fajok közötti keresztezésre ad lehetőséget, hanem egy bármely fajból származó DNS-szakasz egy bármely más fajba való átültetésére is. A hagyományos növénynemesítés biológiai korláhatihoz képest a géntechnológia előtt a lehetőségek tárháza határtalan, pl. állati géneket is átültethetnek növényekbe vagy emberi géneket állatokba.

A hagyományos növénynemesítés és a génmódosítás közötti alapvető különbség tehát az, hogy míg a növénynemesítés során – amely gyakorlatilag egy természetes folyamat – csak azonos vagy rokon fajtákból származó növényeket tudnak keresztezni, addig a géntechnológia mesterséges folyamata lehetőséget biztosít bármely fajból származó DNS-szakasz bármely más fajta való átültetésére, tehát a horizontális rekombinációra is.

Forrás:

  • Dudits Dénes – Heszky László (2014): Növényi biotechnológia és géntechnológia, Agroinform Kiadó, Előszó. 
  • Pusztai Árpád – Bardócz Zsuzsa (2004): A tények és a tudományosan megalapozatlan állítások In: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága, Kölcsey füzetek VII., Kölcsey Intézet, Budapest. Elérhető: https://mek.oszk.hu/03200/03216/html/ (A letöltés dátuma: 2021.05.02.)
  • Tahyné dr. Kovács Ágnes (2013): A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó szabályozásról egyes környezetjogi alapelvek, különösen a fenntartható fejlődés tükrében. PhD értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Doktori Iskola, Budapest. Elérhető: https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/KovacsA_dolgozatv(2).pdf (A letöltés dátuma: 2021.05.02.)
  • Venetianer Pál (2011): A géntechnológia helye a genetikai beavatkozások között, In: Balázs Ervin (szerk.) – Dudits Dénes (szerk.) – Sági László (szerk.): Genetikailag módosított élőlények (gmo- k) a tények tükrében, Magyar Fehér Könyv, Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, Szeged. Elérhető: http://oktatas.ch.bme.hu/oktatas/konyvek/mezgaz/transzgen/2019/MAGYAR_FEHER_KONYV.pdf (A letöltés dátuma: 2021.05.02.)