Gazdag Olivér diplomamunkájában a városfejlesztési kihívásokra figyelemmel egy Debrecen belvárosában található háztömböt gondolt újra. Napjaink egyik központi urbanisztikai kérdése a beépítési sűrűség meghatározása. Ez rendszerint visszavezethető arra, hogy a magán és a társadalmi érdekek ütköznek az ilyen esetekben. A tőke- vagy ingatlanbefektetők a soklakásos társasházakban látják a jobb megtérülést, míg a családok a kevésbé sűrű beépítést kedvelik. A városfejlesztés – és ennek egyik eszközeként a laksűrűség-növelésének – kihívásai minden növekvő városban előfordulnak, éppen ezért Debrecen városvezetésének egyik célkitűzése, hogy a város lakosainak számát 250 ezerre növelje úgy, hogy közben zöldterületeket nem von el a lakóktól/közösségtől.

Gazdag Olivér tervező szerint érdemes először megvizsgálni a város belső területeit, és feltárni az esetlegesen alulhasznosított zónákat. Ennek a módszernek köszönhetően fedezte fel azt a  vegyes funkciójú (ún. mixed-use) épülettömböt a városban, amelynek területe nagyon színes felhasználású, így oktatási intézmény, kormányhivatal, lakóépületek és a sétáló utca felől számos vendéglátóipari egység is megtalálható benne. A háztömb belső magja nagy kiterjedése ellenére rendkívül kihasználatlan, éppen ezért a tervező a tömb külső épületeinek változatlanul hagyása mellett, az épületek meglévő nyílásait használta ki. Így gyakorlatilag egy hosszú, csendes, boltokkal szegélyezett, valamint két kisebb, de annál nyüzsgőbb sétálóutcát is létrehozott. A két nyüzsgő utca a köztük lévő lakóépület megemelésével összeköthető, itt kialakult egy fedett, nyitott vendéglátó tér, ahova integrálódhat a két meglévő vendéglátóegység is. 

A megemelt épületnél az eddigi beépítési struktúrát használta a tervező a telekhatárokat tiszteletbe tartva, minden benyúló épületszakaszt pedig egy kis toronnyal zárt le. Ezek tulajdonképpen egymástól elkülönített, könnyűszerkezetes, kétszintes “lakókubusok” változatosan elforgatva, közöttük pedig különböző teraszok alakultak ki. Arra számít a tervező, hogy a vendéglátóegységekkel vegyes lakóépületbe nem hétköznapi emberek költöznének, hanem elsősorban fialatok, művészek, akik különleges lakhatási formára vágynak. 

Ezeket az épület közötti zónákat minden itt lakó a saját igényeinek megfelelően használhatja, ezt elősegíti egy minden épülethez kapcsolódó ún. “gördülőloggia”, amit mindenki kedve szerint tolhat, forgathat, beépíthet. A lakószinten található továbbá egy közös mosóhelyiség és egy barkácsműhely is, a sétálóutca alatt pedig egy mélygarázs helyezkedik el, amely az ittlakók gépjármű parkolása mellett, a kiszolgáló pultok árufeltöltésére is használható.

A tervező alapvető célja volt, hogy a földszinti “romkocsmás” hangulat visszaköszönjön a lakóépületeken is.

A diplomamunkához készült animáció itt tekinthető meg: https://youtu.be/26vVD-Ohkmw

Forrás: