5. rész – A globális út a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás 2050-re történő eléréséhez

A nettó nulla kibocsátás 2050-ig meghatározott forgatókönyve (a továbbiakban: forgatókönyv) szemlélteti, hogy mire van szüksége az energiaágazatnak ahhoz, hogy 2050-ig elérje a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást.

Az energiaszektoron kívüli üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett mindez összhangban áll a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra történő korlátozásával anélkül, hogy hőmérséklet-túllépés következne be. Ennek eléréséhez minden kormánynak növelnie szükséges a kitűzött céljait jelenlegi, nemzeti szinteken meghatározott hozzájárulásaihoz és a nettó nullára vonatkozó (kötelezettség)vállalásaihoz képest.

A forgatókönyv alapján az energiával kapcsolatos és az ipari folyamatokhoz kapcsolódó globális szén-dioxid-kibocsátás 2020 és 2030 között közel 40%-kal, 2050-re pedig nettó nullára csökken. A fenntartható energiához szükséges egyetemes hozzáférés 2030-ra valósulhat meg. A fosszilis tüzelőanyag-felhasználásból származó metánkibocsátás 2030-ig 75%-kal csökken. Az említett változásokkal egyidőben, 2050-ig a globális gazdaság több mint kétszeresére, a világ népessége pedig további 2 milliárd fővel növekszik. A forgatókönyv alapján a teljes energiaellátás 2020 és 2030 között 7%-kal csökken, és 2050-ig marad is körülbelül ezen a szinten.   

Még 2030 előtt a nap- és a szélenergia válik a vezető villamosenergia-forrássá globális szinten, és együttesen a teljes energiatermelés közel 70%-át biztosítják majd 2050-ben. A bioenergia hagyományos felhasználása 2030-ra fokozatosan megszűnik. A szén iránti kereslet 90%-kal, kevesebb mint 600 Mtce-ra, a kőolaj iránti kereslet 75%-kal 24 mb/d-ra, a földgáz pedig 55%-kal, 1 750 milliárd köbméterre csökken 2050-re.

Az energiahatékonyság, a szél- és a napenergia a 2030-ig elérendő kibocsátás-megtakarítás mintegy felét biztosítja az forgatókönyv szerint. Mindezek 2030 után is kibocsátáscsökkentést eredményeznek, de a 2050-ig terjedő időszakban növekszik a villamosítás, a hidrogénfelhasználás, továbbá a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és tárolás fejlődése, amihez ma még nem áll rendelkezésre minden technológia a piacon, azonban a 2030 és 2050 közötti kibocsátás-megtakarítás több mint felét fogják jelenteni.

A forgatókönyvben 1,9 Gt szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés és 520 millió tonna alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén iránti igény lett meghatározva 2050-re. A polgárok és a vállalkozások magatartásbéli változásainak hatására 2030-ban 1,7 Gt szén-dioxid-kibocsátás kerülhető el, továbbá mérséklődhet az energiakereslet, elősegítve a tiszta energiára való átállást.  

Az energiaágazat éves beruházásai – amelyek az elmúlt években átlagosan 2,3 billió USD-t tettek ki globális szinten – 2030-ra 5 billió USD-re növekednek a forgatókönyv szerint. Az átlagos éves energiaipari beruházások – a globális GDP arányában – 2050-ig mintegy 1%-kal lesznek magasabbak a korábbi évekhez képest.

A forgatókönyv minden lehetőséget megragad az energiaszektor szén-dioxid-mentesítésére, a 2050-ig vezető út azonban sok bizonytalansággal jár. Amennyiben a „viselkedésbeli” változások a forgatókönyvben előirányzottnál korlátozottabbak lennének, vagy a fenntartható bioenergia kevésbé lenne elérhető, akkor az energetikai átállás is nagyobb költségekkel járna.

Ha nem sikerül a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és tárolás fejlesztése, valamint a cementgyártásból származó technológiai kibocsátások és a szén-dioxid-eltávolítási technológiák fejlesztése is elmaradhat, az jelentősen megnehezítené a nettó nulla kibocsátás 2050-ig történő elérését.

Forrás: 
-      Teljesen felhagyott a fosszilis energia védelmével a Nemzetközi Energia Ügynökség | Másfélfok (masfelfok.hu) (A letöltés dátuma: 2021.06.22.) 
-      Net Zero by 2050 – Analysis - IEA (A letöltés dátuma: 2021.06.22.)