A kérdés megítélése szakmai körökben sem egyértelmű. Egy nemrég megjelent tanulmányban a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az építőipar szén-dioxid-kibocsátásának intenzitása az építési szakaszban a legnagyobb.
A szerzők azt is kiemelik, hogy egy épület építési szakaszában nagy mennyiségű energia, anyag, víz és föld fogyasztása történik, és üvegházhatású gázok szabadulnak fel (Wu et al. 2019), magasabb a szállítás miatti környezetterhelés, magas a talajszennyezés és többnyire a természetes környezeti elemek is sérülnek. Ezért a fenntartható építési gyakorlatok megvalósítása csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást az épület teljes életciklusa során. A szerzők szerint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez adaptált kormányzati politikákra, szén-dioxid-kibocsátási elemzésekre és számítási modellekre, valamint fenntartható anyagokra van szükség. Az épület életciklusa alatti szén-dioxid-kibocsátás elemzése kapcsán a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az építési szakasz a teljes szén-dioxid-kibocsátás 20–50%-át teszi ki. Az építési szakasz éves kibocsátásának átlagos aránya az üzemelési fázis kibocsátásához viszonyítva mindössze 0,62-os értéket tett ki.
Forrás:
