Deák Viktória, Tőrös-Barczel Nikolett, Holczinger Norbert és Szebelédi Ferenc kutatók a Hitelintézeti Szemlében megjelent cikkében számolnak be a biztosítási szektorban a fenntartható befektetésekről. A globális környezeti és klímamegállapodások eléréséhez a szupranacionális szervezetek és államok mellett a pénzügyi, így a biztosítási szektorra is szükség van. A biztosítók fő tevékenysége, a kockázatvállalás mellett kiemelt szerepe van befektetéseiknek is. Az utóbbi években megnövekedett azon unit linked (a befektetési egységhez kötött) termékek száma, melyek valamilyen fenntarthatósági célhoz kívánnak hozzájárulni. A befektetési alapok és a unit linked eszközalapok fenntarthatósági megközelítései és befektetői tájékoztatói azonban nem voltak egységesek, ezért a fokozódó ”greenwashing” kockázat miatt a szabályozás indokolttá vált. Az új uniós jogszabály lehetőséget teremtett többek között a befektetési alapok, eszközalapok megkülönböztetésére fenntarthatósági szempontból, illetve a nagyobb átláthatóság biztosítására a befektetők részére. Bár a szabályozás szükségességéhez nem fér kétség, számos kihívás elé állítja az intézményeket.
Kutatásukban feltárták, hogy a fenntarthatóság kérdése a biztosítási szektorban mind az intézmények szintjén, mind pedig az ügyfelekre vonatkozóan megjelenik a szabályozásban. Ezzel lehetővé válik, hogy a befektetési egységhez kötött (unit linked) életbiztosítások vásárlói
tudják azonosítani, értelmezni és értékelni a fenntarthatósági kockázatokat (más befektetéshez kapcsolódó kockázattal egyenértékű módon), és ez alapján tudják befektetéseiket kezelni. Mindemellett az ügyfelek befektetési döntéseik meghozatalánál e szempontokat figyelembe véve ki tudják fejezni az ESG-preferenciájukat, és elő tudják segíteni a tőkének a fenntartható vállalkozások irányába terelését.
A szerzők szerint az SFDR-szabályozás elsődleges célja segítséget nyújtani az ügyfeleknek abban, hogy átlátható és egyértelmű információkat kapjanak a befektetések fenntarthatósági jellemzőiről. A befektetések kategorizálása az elemzések szempontjából is kiemelkedő fontosságú, hiszen lehetőséget ad a fenntartható befektetési termékek vizsgálatára.
Beszámolnak továbbá arról is, hogy a Magyarországon elérhető eszközalapok tekintetében az esetek többségében az ESG-eszközalapok teljes költségmutatója, azaz a vagyonkezelési költsége magasabb, mint a nem ESG-eszközalapok hasonló mutatója. Ennek több oka lehet, így a magasabb költségek mellett az ügyfelek növekvő érdeklődése is megjelenhet az árazásban. Bár a szabályozás alapvetően időszerű és szükséges, alkalmazása több lépcsős, időben elhúzódó, és ezenkívül a további uniós fenntartható finanszírozást elősegítő rendeletek egy része még nem lépett hatályba, jelen körülmények között az SFDR nem elegendő a feltárt kihívások megoldásához. A szabályozók egyik elsődleges feladata ezért az, hogy az átmeneti időszakban minél inkább segítsék a pénzügyi piaci szereplők, jelen esetben a biztosítók alkalmazkodását és fenntarthatósági fordulatát.
Zárszóként megállapítják, hogy a jogszabály tehát nem elégséges, megléte azonban mindenképp szükségszerű. A szabályozás fejlődésével, illetve az idő előrehaladtával a feltárt aggályok várhatóan kiküszöbölhetők, végső soron pedig biztosítják, hogy a tőkepiaci források valóban a fenntartható gazdasági átmenet felé áramoljanak.
Forrás: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/hsz-21-4-t4-deak-toros-barczel-holczinger-szebeledi.pdf (letöltés dátuma: 2024. 03. 14.)
