A Magyar Nemzeti Bank kutatóinak nemrégiben megjelent tanulmánya szerint mind az európai hagyományban, mind pedig a magyar viszonyok között megvannak a fenntartható pénzügyek előzményei, s így a fenntarthatóság megjelenése a pénzügyi szektorban többszáz éves múltra tekint vissza, melyek megújítása és továbbfejlesztése a pénzügyi szektor és a zöldpénzügyi kutatási irányzatok legfontosabb kihívása. A tanulmányban bemutatott nemzetközi kitekintés szerint már a XVI. századi Olaszországban működtek olyan bankok, melyek tevékenységében megjelentek a fenntarthatósági szempontok, a felelős hitelezés és az értéktöbblet-teremtés. A hitelszövetkezetek és a takarékpénztárak főként az ipari forradalom alatt jöttek létre a XVIII. század második felében. A közvetítői funkció mellett kiemelt szerepet kapott a pénzügyi tájékozottság előmozdítása is, amely a pénzügyi termékek megjelenésével egyre fontosabbá vált.
Magyarországon az etikus bankolás szintén jelentős múltra tekint vissza, elsősorban a szövetkezetek és takarékpénztárak intézményesülése révén. A XX. század második felétől kezdődően a különböző pénzügyi intézménytípusok közötti verseny erősödésével a szövetkezetek is az univerzális banki tevékenység irányába mozdultak el.
A szerzők kiemelik, hogy az etikus bankolás szempontjából az lenne kívánatos, ha az üzleti alapokon működő, profitorientált banki tevékenység és az etikus elveken nyugvó működés egyidejűleg tudna megvalósulni. A fenntarthatósági szempontok között az önálló működés érdekében az üzleti jelleg is kiemelkedően fontos.
Forrás:
