Egyre több városban jelennek meg az ún. mikroerdők, amelyek célja, hogy zöldebb és élhetőbb környezetet teremtsenek az épületektől zsúfolt nagyvárosokban, betondzsungelekben.
A mini vagy mikroerdők ötlete a Miyawaki-módszeren alapul, amelyet Akira Miyawaki japán botanikus, a természetes vegetáció helyreállításának szakértője fejlesztett ki az 1970-es években. Ez a módszer egy gyorsított erdősítési technika, amely a természetes erdők regenerációját, a természetes ökoszisztémát imitálja, és sűrű, őshonos növényekkel teli erdőket hoz létre nagyon rövid idő alatt. A mikroerdők tízszer gyorsabban nőnek, mint a hagyományos erdők, és már néhány év alatt önfenntartóvá válhatnak. Lényeges szempont, hogy ezek megalkotásához nincs szükség hatalmas területre, néhány négyzetméternyi hely, – amely napközben legalább 8 órán át kap közvetlen napfényt – elégséges ahhoz, hogy létrehozzunk ilyen zöld felületet.
Ezek a mikroerdők nemcsak esztétikai szerepet töltenek be, hanem hozzájárulnak a levegő tisztításához, a hőmérséklet és a hősziget-hatás csökkentéséhez egyúttal pedig a biodiverzitás növeléséhez is.
A Miyawaki-módszer főbb elvei az alábbiak:
Sűrű és változatos ültetés: több, őshonos fát és cserjét ültetnek sűrűn egymás mellé, hogy a növények versengjenek a napfényért és a tápanyagokért, ezáltal beindítva a növényszociológiai folyamatokat. A mérsékelt égövben ez nagyságrendileg 30-60 növényfaj társítását jelenti.
Őshonos növények: kizárólag helyi, őshonos fajokat használnak, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a környezethez.
Gyors növekedés: A sűrű ültetés miatt a növények gyorsan elérik az önfenntartó szintet, a minierdő-módszer 20-30 év alatt képes reprodukálni azt, amit a természet 200-300 év alatt tudna helyrehozni.
Biodiverzitás növelése: a módszer nemcsak a fákat, hanem a talajt is gazdagítja, és vonzza a rovarokat és madarakat, ezáltal új városi ökoszisztémát hozva létre.
Hogyan működik a gyakorlatban a módszer?
- Alapos talaj- és helyszínfelmérés: első lépésként szükséges felmérni a területet, és megvizsgálni az őshonos növények (flóra) jelenlétét.
- Magok gyűjtése és csíráztatás: lehetőség szerint be kell gyűjteni a helyben fellelhető őshonos növények magjait, és megfelelő környezetben csíráztatni kell őket.
- Szubsztrátum előkészítése: a talaj tápanyagdúsítása érdekében szerves anyagokkal ki kell egészíteni, amennyiben ez szükséges.
- Palánták telepítése: a palántákat érett gyökérzettel, véletlenszerűen kell elültetni és a kezdeti időszakban öntözni kell őket.
- Kezdeti gondozás: az első néhány évben rendszeresen gondozni kell: öntözést, mulcsolást és gyomlálást igényel.
- Önfenntartóvá válás: amint a növények megerősödnek és bezárul a lombkorona, az minierdő önfenntartóvá válik, ezáltal pedig kevesebb beavatkozást igényel.
A kezdeményezés nemcsak környezetvédelmi szempontból jelentős, hanem közösségi szerepe is van, hiszen az ültetésekbe gyakran helyi lakosok, civilszervezetek és iskolák is bekapcsolódnak.
A mikroerdők ötlete már több száz nagyvárosban megjelent világszerte, így például Japánban a nagyvárosokban, Tokióban és Oszakában is egyre több ilyen kiserdőt telepítenek, hogy enyhítsék a városi hőszigethatást és javítsák a lakók életminőségét.
Összességében megállapítható, hogy a Miyawaki-erdők kiváló városi eszközként szolgálhatnak a klímaváltozás mérsékléséhez.
Források:
https://www.budaikert.hu/blog/a-minierdo-modszer-alapjai
