A fenntartható fejlődés fogalmát az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságnak (Brundtland-bizottság) „Közös jövőnk” című jelentésével vezették be 1987-ben. A jelentés a gazdasági növekedés igényét fogalmazta meg, amely magában foglalja a jelen szükségletek kielégítését anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.

Ugyan a koronavírus-világjárvány számos ponton befolyásolta megszokott életvitelünket, globális szinten mégis olyan folyamatokat és együttműködést generált, amelyeket kihasználva további lépéseket tehetünk a fenntartható fejlődés irányába.

Több globális és regionális, valamint nemzeti fenntarthatósági stratégia is született, a legrészletesebb és legátfogóbb ezek közül az ENSZ tagállamok vezetői által 2015-ben elfogadásra került Agenda 30 határozat, amely a fejlődő országok mellett, a fejlett országok környezeti és társadalmi problémáira fókuszál. A dokumentum 17 fenntartható fejlődési célt (Sustainable Development Goals – SDGs) és 169 alcélt határoz meg a társadalom, a környezet, a gazdaság és az intézményrendszer fogalmai körül. A megvalósulás eredményességére a globális statisztikus közösség kidolgozott egy több mint 231 indikátorból álló keretrendszert, amelynek célja, hogy megmutassák az egyes országok, illetve a világ közeledését a meghatározott célok felé.

Az ENSZ tagállamok egy részénél az alapadatok gyűjtése is nagy kihívást jelent, ugyanis az idei globális jelentés alapján a tagországok kevesebb, mint fele volt képes az indikátorok előállítására – ez különösen igaz a klímaváltozással kapcsolatos adatokra.

Az Agenda 2030 elfogadása óta a 2021. évi jelentés alapján azt láthatjuk, hogy ugyan a globális célok esetében érzékelhetőek pozitív változások, a koronavírus-világjárvány azonban a társadalom és a gazdaság több területén is akár több évtizedes visszaesést okozott egyes régiókban. Javulás volt tapasztalható a szegénység visszaszorításában, az anyák és gyermekek egészségének védelmében, valamint az elektromos áramhoz való hozzájutás tekintetében is.

Mindezek ellenére azt láthatjuk, hogy az eddigi eredmények sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a vállalt célok 2030-ig megvalósulhassanak.

A karbonsemlegesség terén továbbra is stagnálás vagy romlás figyelhető meg, holott az éhezés leküzdését és a klímaváltozásért tett lépéseket nagymértékben befolyásoló terület. Romlanak az eredmények az iskolázási mutatók terén is, amely szintén a világjárvány okozta súlyos következményeknek tudható be: a világon több százmillió iskolás gyerek a minimális olvasási készség szintjét sem éri el, amely az elmúlt 20 év eredményeit teljesen lenullázó, súlyos romlást jelent. A járványhelyzet hatással volt továbbá a háztartások és az államok pénzügyeire is, nagymértékben visszaszorítva a külföldi befektetéseket.

Forrás: