Környezettudatosság, a természeti kincsek megőrzése, az élővilág terhelésének minimalizálása, a meglátogatott közösségek kultúrájának tiszteletben tartása – elsősorban ezen ismérvek különböztetik meg az ökoturizmust az utazási lehetőségek egyéb formáitól a fenntarthatósági szempontok figyelembevételével kivételes hangsúlyt helyezve arra, hogy a látogatók tisztában legyenek utazásuk társadalmi, környezeti hatásaival. A zöldturizmus szempontjait figyelembe véve azonban a lehetőségeket bizonyos terhelhetőségi limit határolja be, mivel egyes helyszínek befogadóképessége korlátozott, illetve bizonyos eszközök, szolgáltatások igénybevétele környezetszennyező hatásuk miatt kerülendő.

A tömegturizmussal szemben a zöldebb, fenntarthatóbb alternatívát kínáló ökoturizmus fogalma az 1970-es években, Rachel Carson tengerbiológus “Néma tavasz” című könyvének megjelenése nyomán körvonalazódott. Később, az 1980-as években Héctor Ceballos-Lascurain mexikói építész az ökoturizmus eltérő motivációira hívta fel a figyelmet, szerinte ugyanis ebben az esetben az utazás viszonylag érintetlen vagy kevéssé látogatott természeti területek felkeresésére irányul, az ezeken a helyszíneken megfigyelhető táj, állatvilág, illetve kulturális jellegzetességek felfedezése céljából. Az 1990-es években a Nemzetközi Ökoturisztikai Társaság (TIES) alkotta meg a ma is irányadó definíciót, amely szerint az ökoturizmus felelősségteljes, a helyi lakosság és környezet jólétének megőrzésére nagy gondot fordító változatos természeti helyszínekre való utazást jelent.

Egyes kutatási eredmények szerint a zöldturizmus általában a fejlett országok lakosaira jellemző, közülük is leginkább azokra, akik magasabb képzettséggel, illetve jövedelemmel rendelkeznek. A környezettudatos magatartásforma leginkább a 35 év feletti nőkre jellemző, ezért nem véletlen, hogy sok közöttük a természet felfedezésére, a növény- és állatvilág megfigyelésére törekvő ökoturista.

A zöldturisztikai desztinációk jellemzően nagyvárosoktól távolabb eső védett természetvédelmi területek. Magyarország etekintetben rendkívül sokszínűnek mondható, hisz tíz Nemzeti Parkkal rendelkezik, amelyek közül a Hortobágyi, a Balaton-felvidéki, az Aggteleki, illetve a Bükki Nemzeti Parkok a leglátogatottabbak. Hazánk 10%-a természetvédelmi terület, ahol közel 600 ökoturisztikai létesítmény található, ezekből több mint 400 tanösvény, amelyeknek útvonalán táblákra kihelyezett információk segítik az ismeretszerzést. A nemzeti parkokban rendszeresen tartanak nyílt napokat, lovas bemutatókat, barlangtúrákat, a helyi látogatóközpontokban pedig a térség szakértői bemutatják a természeti övezet növény- és állatvilágát, illetve a helyiek életét, szokásait.

Forrás: