A környezetbarát termékek népszerűsítését szolgáló marketing stratégia, a „greenwashing” (a továbbiakban: „greenwashing” vagy zöldre mosás) a divatiparban is egyre népszerűbb, a „zöld” paradigmaváltás következtében a fenntartható ruházkodásra való áttérés ugyanúgy forradalmasítja öltözködési szokásainkat, mint annak idején a miniszoknya vagy a trapéznadrág megjelenése. Egyes divatcikkek esetében azonban a reklámszlogenek által hangoztatott fenntartható, környezetbarát jelzők nem igazolhatóak.

A vállalatok által alkalmazott „greenwashing” stratégia célja, hogy javítsa egy márka vagy árucikk nyilvános megítélését azáltal, hogy elhiteti, az adott termék nem károsítja a környezetet. Ruházati cikkek esetében a zöldre mosás elleni hatékony küzdelem érdekében fontos szem előtt tartani a fenntartható divat legfontosabb ismérveit.

Ezek közül az egyik legfontosabb az átláthatóság, hiszen aruházati cikkek nyomon követhetősége a „greenwashing” elleni legbiztosabb garancia. Vásárlás előtt érdemes utánanézni annak, hogy az adott divatcég hol gyártja az általa forgalmazott ruhákat, mindehhez pedig milyen módon biztosítja a munkaerőt. A valóban fenntartható divatmárkák esetében az ilyen típusú információk nyilvánosak, ezért, ha az adatok megszerzése nehézséget okoz, kétségek merülhetnek fel az adott cég fenntarthatósági törekvéseit illetően.

A másik fontos kívánalom a fenntartható divat kapcsán a gyártás kapcsán fogalmazódik meg. Minden egyes ruhadarab előállítása számtalan ember több órás munkájára épülő gyártási rendszerek működését feltételezi, emiatt a fenntartható divat szemszögéből az egészséges munkakörülmények, a tisztességes bérek, a munkavállalók jogai kiemelt jelentőségűek. A „greenwashing” mögé bújó divatcégek “zöldbe öltöztetett” reklámjai sok esetben súlyos visszaéléseknek – köztük a dolgozók kizsákmányolásának, a gyermekmunkaerő alkalmazásának, az egészségtelen munkakörülményeknek, a jogi védelem hiányának vagy a magas baleseti aránynak – az elfedését szolgálják.

Minél rövidebb a távolság a nyersanyagok előállítása, valamint a gyártás helyszíne, illetve az értékesítés helye között, annál alacsonyabbak az egyes ruházati cikkek környezetterhelést jelentő költségei. A szegényebb országokban gyártott ruhadarabok interkontinentális útvonalakon érkeznek az értékesítés helyszíneire, hatalmas szénlábnyomot hagyva maguk után, így nem tekinthetőek környezetbarát termékeknek. Az anyagcímkék amellett, hogy elárulják az egyes ruházati cikkek származási helyét, azt is jelzik, hogy azok milyen anyagokból készültek, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy eldönthető legyen, egy adott termék a fenntartható divatot képviseli-e vagy sem. A poliészterek, a műanyag- és pamutszövetek előállítása jelentős mértékű ivóvízszennyezéssel, illetve nagy mennyiségű vegyianyag-felhasználással járnak. A környezetbarát ruhadarabok ugyanakkor tanúsított organikus vagy újrahasznosított anyagokból készülnek, fenntartható jellegüket pedig tovább erősíti, ha a termékeket az értékesítést végző ország területén állítják elő, ezzel is hozzájárulva a munkahelyteremtés ösztönzéséhez.

Forrás: