3. rész - Javaslatok a döntéshozók számára 


A Nemzetközi Energiaügynökség által készített energiajelentést (a továbbiakban: jelentés) bemutató blogsorozatunk következő részében a döntéshozóknak megfogalmazott általános javaslatokat szemléltetjük. Az energiaágazat olyan kulcsfontosságú iparág, amelynek reformjaival akár a klímaváltozás legsúlyosabb hatásai is elháríthatóak.  
 
A jelentés által bemutatott nulla kibocsátás megvalósítása megköveteli a kormányoktól, hogy jelentősen erősítsék meg, majd sikeresen hajtsák is végre energia- és klímapolitikájukat. A jelentés – a döntéshozók számára – áttekinti továbbá a globális energiaszektor alapvető feltételeit a 2050-ig történő nulla szén-dioxid-kibocsátás elérése érdekében. A nulla kibocsátáshoz vezető „ösvény” keskeny: az ezen való haladás az összes rendelkezésre álló tiszta és hatékony energiatechnológia azonnali és masszív bevezetését igényli.
 
A megújuló energiák egyre olcsóbb árai előnyt biztosítanak a „nullakibocsátás” versenyében. Minden olyan technológia, mely a globális kibocsátás 2030-ig elvárt csökkentéséhez szükséges, már rendelkezésre áll, a bevezetésüket elősegítő eljárási módok, irányvonalak pedig már bizonyítottak is. A nulla kibocsátás 2050-ig történő elérése megköveteli a már elérhető technológiák további gyors telepítését, valamint a piacon még nem szereplő technológiák széles körű használatát.

A legnagyobb innovációs lehetőségeket a fejlett akkumulátorok, a hidrogén-elektrolizátorok, valamint az energiatároló berendezések jelentik. A tiszta energiát előállító innovációknak minél előbb fel kell gyorsulniuk, a kormányoknak pedig a kutatás-fejlesztést, a szemléletformálást és a mielőbbi telepítést kell energia- és klímapolitikájuk középpontjába állítaniuk. A nulla kibocsátás eléréséhéhez azonban nélkülözhetetlen a lakosság tartós támogatása és részvétele. A kibocsátás csökkentése együtt jár azzal a törekvéssel, hogy az energiaellátás 2030-ra mindenki számára biztosított legyen.

A tiszta energia elérése által kiváltott változások egy része kihívást jelenthet a végrehajtás terén, ezért szükséges a döntések átláthatóságának, igazságosságának és költséghatékonyságának biztosítása. Az energiaátalakulás során figyelemmel kell lenni az egyéneket és közösségeket ért társadalmi és gazdasági hatásokra, valamint a társadalmat aktív résztvevőként kell kezelni. 2050-re – a nulla kibocsátáshoz közelítve – várhatóan 8%-kal csökken a globális energiaigény, de az energiaszektornak kétszer ekkora gazdaságot és 2 milliárddal több embert kell majd kiszolgálnia.  Az energiaágazat a fosszilis tüzelőanyagok helyett nagyrészt megújuló energiára épül majd.  A nettó nulla pedig a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának jelentős csökkentését jelenti. A villamos energia 2050-re a teljes energiafogyasztás csaknem 50% -át teszi majd ki.
 
Az ipar, a közlekedés és az épületek kibocsátásának csökkentése a korábbiaknál hosszabb időt vesz igénybe. A feldolgozóipar 2050-ig megvalósuló 95%-os kibocsátása jelentős erőfeszítéseket jelent az új infrastruktúra kiépítése során. A kormányoknak a nettó nulla célok elérése érdekében hiteles, fokozatos tervet kell kidolgozniuk, illetve bizalmat kell kiépíteniük a befektetők, az ipar, az állampolgárok és más országok körében. A 2021-ig megvalósuló projekteken kívül nincs kilátásban új olaj- vagy gázmező fejlesztése, valamint az új szénbányák nyitását és bővítését is meg kell szüntetni.  A tiszta villamosenergia-termelés, a hálózati infrastruktúra és a végfelhasználói szektor a megnövekedett beruházások kulcsfontosságú területei. A politikákat úgy kell kialakítani, hogy olyan piaci jeleket közvetítsenek, amelyek új üzleti modelleket nyitnak meg, valamint mozgósítják a magánszektor vásárlóerejét, különösen a fejlődő gazdaságokban.
 
Az teljes éves energiaberuházás 5 billió amerikai dollárra emelkedik 2030-ig, ami további plusz 0,4 százalékpontos növekedést jelent az éves globális GDP növekedéshez képest, mely számítás a Nemzetközi Energiaügynökség és a Nemzetközi Valutaalap közös tanulmányán alapul. A kormányoknak kulcsszerepük van a beruházások által létrejött növekedésben és annak biztosításában, hogy az ebből fakadó előnyök mindenkihez eljussanak.
 
Az üzemanyagokat előállító országok és vállalatok számára az olaj- és földgáztermelés csökkenése messzemenő következményekkel jár majd. Az „energiaátmenethez” nagymennyiségű kritikus ásványi anyag szükséges, amelyek ellátásának a biztosítása jelentős növekedési területet jelent. 
 
A folyamatos és megbízható energiaellátás biztosítása, valamint a kritikus energiával kapcsolatos, megfizethető áruk jelentősége csupán a „nulla kibocsátás” felé vezető úton fog növekedni.  A nettó nulla kibocsátás megvalósítása egyedülálló, kitartó figyelmet igényel a kormányok részéről, mely a közöttük lévő, valamint a vállalkozásokkal, befektetőkkel és állampolgárokkal való együttműködést jelenti.
 
Mindezeket a változásokat a kormányok politikai döntései támasztják alá. Az energiafogyasztás változása a fosszilis energiahordozókból származó adóbevételek jelentős csökkenését eredményezheti. A nettó nullához vezető úton soha nem látott nemzetközi együttműködésre van szükség a kormányok részéről, különösen az innováció és a beruházások területén. Ez nem csupán azt jelenti, hogy minden kormánynak arra kell törekednie, hogy nullára csökkentse nemzeti kibocsátását, hanem sokkal inkább azt, hogy összehangolt intézkedésekkel kell kezelnie a globális kihívásokat.
Forrás: 
-   Teljesen felhagyott a fosszilis energia védelmével a Nemzetközi Energia Ügynökség | Másfélfok (masfelfok.hu) (A letöltés dátuma: 2021.06.22.) 
-      Net Zero by 2050 – Analysis - IEA (A letöltés dátuma: 2021.06.22.)