A Párizsi Megállapodás aláírása óta a szén-dioxid-kibocsátás tetőzött az épületek és az építőipari ágazat vonatkozásában, majd ezt követően 2020-ban a 2007. évi szintre csökkent vissza. A legutóbbi csökkenés elsősorban a koronavírus-világjárványnak tudható be, a szektoron belüli hosszú távú szén-dioxid-mentesítés azonban továbbra is korlátokba ütközik.

2015 óta az energiaszektorban bekövetkezett némi kibocsátáscsökkentés mellett több ország is elfogadott olyan szakpolitikákat és kódexeket, amelyek a jövőben hatással lehetnek az épületek kibocsátására és energiahatékonyságára.

Az épületek építése és üzemeltetése a globális energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás 38 százalékáért (13,1 gigatonna) volt felelős 2015-ben. 2020-ra az ágazat szén-dioxid-kibocsátása a becslések szerint 10 százalékkal, 11,7 gigatonnára csökkent. Ez a csökkenés nagyrészt a koronavírus-világjárvány okozta csökkentett energiakeresletnek, valamint a szén-dioxid-mentesítésre irányuló folyamatos erőfeszítéseknek köszönhető. A 2020. évre az energiafogyasztás 149 exajoule-ra (EJ) – vagyis a globális kereslet 36 százalékára – lassult, ami tükrözi a világjárvány okozta lezárások hatását, továbbá azt is, hogy számos háztartás és vállalkozás bizonytalan az energiaellátás fenntartásában.

2015-ben 90 ország hozott nemzeti szinten az épületekkel kapcsolatos kibocsátások kezelésére vagy az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedéseket a Párizsi Megállapodás értelmében. A 2020-as évben 136 ország foglalta bele a kibocsátáscsökkentés megvalósítását nemzeti fejlesztési tervébe elérendő célként. Emellett 2015-ben mintegy 62 ország fogadott el épületenergetikai szabályzatot, mára pedig több mint 80 ország dolgozott ki ilyen kódexet.

Az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos beruházások továbbra is növekvő tendenciát mutatnak, az emelkedés nagy része azonban az európai országok csupán kis köréhez köthető. Szélesebb körű beruházások nélkül ez a szint valószínűleg nem lesz elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi globális épületállomány hatékonyságának javulását eredményezze. A nettó nulla kibocsátású, energiahatékony és rugalmas épület- és építőipari ágazat elérése előtt álló kihívások jelentősek, mivel az országok túlnyomó többségében nincsenek épületenergetikai szabályok, vagy csak önkéntes módon rendelkeznek róla.

A koronavírus-világjárvány jelentős hatással volt a globális épület- és építőipari ágazatra 2020-ban. Az előrejelzések szerint az épületek és az építőipar jó úton halad afelé, hogy az ágazat 2050-re teljesen szén-dioxid-mentessé váljon, ez az eredmény azonban csupán átmeneti, amely az épületek használatában a világjárvány ideje alatt bekövetkezett példátlan változásokat tükrözi. Ugyan az energetikai beruházások és a villamosenergia-ágazat szén-dioxid-mentesítésében előrelépést tapasztalhatunk, az építőipari ágazat erőfeszítéseinek fokozása hiányában negatív visszaesésre számíthatunk.  

2020-ban az épületek és az építőipar átlagos éves növekedési üteme a becslések szerint 4 százalékkal csökkent a 2019-es szinthez képest. A visszaesés fő oka a globális világjárvány építőipari tevékenységekre gyakorolt mélyreható hatása, így például a munkaerő-kínálatra gyakorolt zárlatok, az új épületek iránti korlátozott kereslet, a köz- és magánbeszerzések, valamint az ellátásban bekövetkezett zavarok.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint ahhoz, hogy 2030-ra elérjük a 2050-re kitűzött nettó nulla kibocsátási célt, az épületek közvetlen szén-dioxid-kibocsátását 50 százalékkal, az építőipari ágazat közvetett kibocsátását pedig 60 százalékkal kellene csökkenteni. Ennek megvalósításához az épületszektor kibocsátását 2020 és 2030 között évente mintegy 6 százalékkal kellene csökkenteni. Az energiahatékonyság elérése a szén-dioxid-mentesítés támogatását és a felújítási arányok növelését teszi szükségessé.

Forrás:

  • United Nations Environment Programme (2021). 2021 Global Status Report for Buildings and Construction: Towards a Zero-emission, Efficient and Resilient Buildings and Construction Sector. Nairobi
  • A kép forrása: Marcus Christensen, www.pexels.com