A Pénzügyi Szemle 2022/2. lapszámában megjelent Boros Anita, Lentner Csaba, Nagy Vitéz: A fenntarthatóság új szempontjai: a nem pénzügyi jelentések európai gyakorlatának elemzése című tanulmánya, amely az ún. ESG-követelményeknek, azaz a környezeti (E), szociális (S) és kormányzati (G) kritériumoknak való vállalati megfelelés aktuális kérdéseit dolgozza fel.

A vállalati fenntarthatóság és fenntarthatósági alapelveknek megfelelő működés egyre inkább üzleti értékké válik, hiszen az erőforrások véglegessége óvatosságra inti a gazdasági szereplőket. Ez mind belső működésükben, mind a tevékenységük eredményeiben is jelentkezik, amely egyúttal azt is jelenti, hogy a vállalati célrendszerüket alá kell rendelniük a fenntarthatósági kritériumoknak.

A fenntarthatóság egyes szegmenseinek megismerése, a fenntarthatóság érdekében tett intézkedések hatékonyságának értékelése a nemzetközi szabályozók egyik kurrens kérdése, így nem meglepő, hogy az elmúlt évtizedekben egy teljes ökoszisztéma jött létre a vonatkozó szabványok, keretrendszerek, adatszolgáltatók, ESG-minősítők módszereit tekintve. A keretrendszerek alapvetően három kategóriába sorolhatók a különböző jelentések elkészítését támogató ún. jelentési keretrendszerek, az útmutatásokat, struktúrákat biztosító keretrendszerek és a független, harmadik féltől származó keretrendszerek, amelyek nyilvánosan elérhető adatok felhasználásával értékelik a szervezet ESG-tevékenységét és teljesítményét.

A számos minősítő és minősítés, így például a Reporting Initiative (GRI), a Principles for Responsible Investing (PRI), a Sustainability Accounting Standards Board, a SASB ágazatspecifikus ESG szabványai, a GRESB, the global ESG benchmark, amely egy, az ingatlanok ESG teljesítményének összemérésére alkalmas szabvány, egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a vállalatok fenntarthatósági tevékenységét.  

2015-ben az ENSZ elfogadta a fenntarthatósági célrendszert (Sustainable Development Goals – SDGs), majd 2017-ben a Pénzügyi Stabilitási Tanács létrehozta a Task Force on Climate-related Financial Disclosures (a TCFD) szervezetet, hogy ajánlásokat dolgozzon ki a vállalati közzétételekre vonatkozóan és hogy támogassák a befektetőket, a hitelezőket és a biztosítókat az éghajlatváltozással összefüggő kockázatok értékelésében. Ezt követően 2021 novemberében elfogadták az új globális klímaegyezményt az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének Glasgowban rendezett 26. ülésén (COP26), ahol számos klímavédelmi vállalásról döntöttek a felek. Ahogyan a szerzők is fogalmaznak, valójában számos fenntarthatósági cél került lefektetésre nemzetközi szinten már eddig is, melyek által a nemzetállamok és az egyes szervezetek, vállalatok számára is fokozott intézkedési kötelezettségek kerültek előírásra.

A vállalati fenntarthatóság kezelése országonként eltérő, melyet nagymértékben befolyásol a gazdasági fejlettség, a jogi és politikai berendezkedés, a szabályozás jellege, a társadalmi és kulturális fejlettség és nem utolsó sorban az adott vállalat saját pénzügyi és működési teljesítménye.

Az ESG-szemlélet integrációja egy nagyon lényeges és összetett folyamat egy vállalat életében. Annak egyes elemeinek információkban, adatokban való visszatükröződése jelentős mértekben meghatározhatja különösen az adott vállalat társadalmi megítélését, reputációját, a fogyasztói kihívásokat, a vállalati és a befektetői kultúrát, de akár a piaci versenyképességet is. A fogyasztók és a befektetők megnyerése érdekében a vállalatok számos stratégiát követnek a hagyományos marketing eszközöktől egészen az önkéntes jelentések közzétételéig. Ez utóbbi lehetővé teszi a vállalati fenntarthatósági magatartás megismerését és annak adatai támpontul szolgálnak mind a szabályozói, mind pedig a befektetői és fogyasztói döntésekhez. Éppen ezért az elmúlt években egyre nagyobb jelentősége lesz az ESG-stratégiák kialakításának és az azokról közzétett, nyilvánosan is elérhető adatoknak. Ahogyan arra a korábbiakban utaltunk az ESG-jelentésekre vonatkozó szabványok és keretrendszerek dinamikus ökoszisztémája fejlődött ki az utóbbi időben.

Ezekhez a nemzetközi szintű keretrendszerekhez az uniós szabályoknak is igazodniuk kellett, így az elmúlt néhány évben uniós szinten is kialakult az ESG közzétételre vonatkozó szabályok rendszere.

A kutatók rámutattak, hogy a nemzetközi szinten is – ideértve az uniós – szabályozási keretrendszerek eltérő szempontok szerint határozzák meg a vállalati EGS-közzétételek releváns struktúráját és adattartalmát. Ebből következően az egyes közzétételi szabályokat, szabványokat alkalmazó vállalatok egészen eltérő felépítésű jelentéseket tesznek közzé, hiszen az eltérő struktúra eltérő ESG-indikátorok részletes kimunkálását várja a vállalatoktól. Ugyanakkor a több párhuzamos soft, illetve kötelező érvényű szabályozás paralel érvényesülése csökkenti az átláthatóságot, az elérő adattartalom egyúttal azt is eredményezi, hogy az egyes jelentések relevánsnak jelölt adatcsoportjai nem összehasonlíthatóak. Ez az egyes vállalatok számára komoly szakmai és anyagi igénybevételt eredményez. Mindemellett az uniós piacon érvényesülő szigorú és részletekbe menő szabályozásnak való megfelelés erőforrás átcsoportosításokat is igényel.

A magyar professzorok kutatása arra is ráirányította a figyelmet, hogy a jelentések elkészítéséhez felhasznált adatok szintén jelentős eltéréseket mutatnak: a pénzügyi intézmények számára meghatározandó jelentési standardokhoz elengedhetetlen a minőségi információkon túl a mennyiségi összehasonlítható adatok is. Jelenleg ugyanakkor nem áll rendelkezésre a statisztikai és a valós adatok előállítására, feldolgozására és a KPI-ok előállítására vonatkozó részletes útmutatás. Éppen ezért a különböző szervezetek adatgyűjtési és feldolgozási módszertana is eltérő, ebből következően gyakran az adatgyűjtés nehézkes, költséges és kevésbé hatékony.

A fragmentáltságot az is fokozza, hogy a szabályozók gyakran nem terjednek ki a teljes értéklánc fenntarthatósági értékelésére.

A kutatók szerint elengedhetetlen kötelező érvényű, egységes szabályrendszer kimunkálása az Unió szintjén az átláthatóság és összemérhetőség biztosítása érdekében. Szintén szükséges ágazatonként meghatározni azt az objektív keretrendszert és KPI-okat, amelyek lehetővé teszik az egyes vállalati tevékenységek ESG-hatásának mérését és értékelését. Számos olyan ESG-alkalmazás, szolgáltatás felbukkant az elmúlt néhány hónapban a piacon, amely a blockchain vagy a mesterséges intelligencia előnyeire támaszkodva automatizált rendszerként teszi lehetővé az adatok szintézisét, újrafeldolgozását és a különböző jelentéstételi kötelezettségeknek megfelelő átalakítását. Bizonyára sokat segítene a tagállami vállalatoknak egy egységes, könnyen kitölthető, azonos elvek (mutatók) alapján kiértékelő elektronikus rendszer létrehozása uniós szinten.

A teljes cikk magyar és angol nyelven elérhető jelenleg az alábbi linken:

https://www.penzugyiszemle.hu/penzugyi-szemle-folyoirat/penzugyi-szemle-folyoirat-aktualis-szam

Későbbiekben:

https://www.penzugyiszemle.hu/hu/penzugyi-szemle-folyoirat-archivum/67-evfolyam-2022-2-szam

Forrás: https://www.penzugyiszemle.hu/hu/penzugyi-szemle-folyoirat-aktualis-szam/a-fenntarthatosag-uj-szempontjai-a-nem-penzugyi-jelentesek-europai-gyakorlatanak-elemzese

Kategória: blog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.