Aláírásra került a San Marinói Nyilatkozat a fenntartható és befogadó építészetről

Az Egyesült Nemzetek Szervezete folyamatosan sürgeti az építészeket, mérnököket és városalakítókat a 2030-as fenntartható fejlesztési célok megvalósítására, amely széles körű vitát váltott ki az elégtelen intézkedések kapcsán. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 83. Európai Gazdasági Bizottsága – Az ENSZ-EGB Városfejlesztési, Lakásügyi és Földgazdálkodási Bizottsága San Marinóban kiadott egy különleges nyilatkozatot arról, hogyan építsünk jobb, biztonságosabb, befogadóbb és ellenállóbb városokat. „A fenntartható és inkluzív várostervezés és építészet alapelvei”, vagy más néven a San Marinói Nyilatkozat Norman Foster és Stefano Boeri építészek nevéhez fűződik.

A becslések szerint 2050-re az ENSZ-EGB régió a leginkább urbanizált terület közé fog tartozni a Földön – Európában jelenleg az emberek 75%-a városokban él. A San Marinói Nyilatkozat számos célt kíván kitűzni a városok, a városi infrastruktúra és az építkezés által az európai kontinensen. Ezek az elvek a fenntartható várostervezés és -építészet biztosítását célozzák a fenntartható lakhatáson, földgazdálkodáson és városfejlesztésen keresztül. Az emberekre, az éghajlatra, az erőforrásokra, a természetre, valamint az interdiszciplináris együttműködésre összpontosítva a szabályokat minden épület és városfejlesztés tervezésénél alkalmazni kell.

Norman Foster és Stefano Boeri, aki vállalta, hogy további támogatásokat gyűjt össze, és alapelveit tettekre váltja, elsőként írta alá a nyilatkozatot, az olaszországi San Marino, Rimini és Pesaro Építészek Rendjével együtt. Foster kijelentette: „A válság idején nagy reményt lelhetünk abban, hogy világszerte klímasemlegessé, biztonságosabbá, befogadóbbá és ellenállóbbá tegyük a városokat. Az előttünk álló kihívások nagyságrendje és sürgőssége miatt azonban az urbanistáknak, építészeknek, mérnököknek és tervezőknek – városaink más kulcsfontosságú alakítóival együtt, például civil vezetőkkel, menedzserekkel és fejlesztőkkel – kötelességük az átalakuló változások előmozdításához szükséges lépéseket megtenni”. Foster mindenkit felszólít, hogy kamatoztassa kreativitását és szakértelmét, és vállalja a San Marinói Nyilatkozat alapelveinek megvalósítását.

Stefano Boeri ehhez hozzáfűzve kifejtette, hogy „Az építészek és várostervezők a bolygó emberi fajainak történetében jelenleg alapvető felelősséget viselnek: a szén-dioxid-kibocsátás és az energiafogyasztás minimalizálása, a megújuló energiafelvevő eszközök maximalizálása, integrálása, a biológiai és zöldfelületek részarányának növelése az épületekbe, valamint alkalmazkodás a közösségi közlekedési rendszeren alapuló fenntartható, villamosított mobilitási modellhez.” A nyilatkozatot az építészek és tervezők cselekvésre való felhívásaként a novemberi Sharm El Sheikhben megrendezésre kerülő 27. ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciájára (COP27) viszik, és vállalták, hogy a lehető legtöbb támogatást gyűjtik.

A San Marinói Nyilatkozat 11 alapelve:

1. Emberközpontúság, társadalmi felelősségvállalás és inkluzivitás a társadalmi felelősségvállalás előmozdításával és támogatásával, valamint a sokszínűség és az egyenlőség integrálásával minden egyén és háztartás szükségleteinek megfelelő figyelembevételével.
2. A kulturális identitás, a helyek, épületek és közösségek értékeinek és örökségének tisztelete.
3. Erőforrás-hatékonyság és körkörösség az energia- és erőforrás-felhasználás korlátozására, és lehetőség szerint: újrahasznosított anyagok használata; a terek újrafelhasználása és minősítése; esővíz használata és a szennyvízképződés csökkentése; az élelmiszertermelés a városi mezőgazdaságon, a gyümölcsösökön és az élelmiszer-erdőkön keresztüli ösztönzése.
4. Biztonság és egészségvédelem, a nemzetközileg elismert minőségi szabványok betartása; biztonságos és fenntartható mobilitási és közlekedési rendszerek biztosítása, beleértve a vasúti, közúti, belvízi utakat és a kikötőket, valamint elérhető sétáló- és pihenőtereket, zöldterületeket és erdőket.
5. A természet és a természetes rendszerek és folyamatok tiszteletben tartása olyan tervezésen keresztül, amely tiszteletben tartja a növényeket, állatokat és más szervezeteket, valamint a természetes élőhelyeket. Ez azt jelenti, hogy előzetes környezeti hatásvizsgálatokat kell végezni, teret engedve a biológiai sokféleségnek, természetes anyagok felhasználásával és alacsony hatású gyártási, összeszerelési és szétszerelési folyamatokkal.
6. Klímasemlegesség a várostervezésen és átminősítésen keresztül, olyan kreatív megoldások elfogadásával, amelyek csökkentik a környezetszennyezést és az energiafelhasználást, fokozatosan megszüntetik a fenntarthatatlan mobilitási rendszereket, és integrálják a zöld energiatermelő rendszereket a várostervekbe és épületekbe.
7. Az emberek tudása, az új technológiák és a kapcsolódási lehetőségek kihasználása mindenki életképességének javítása érdekében, beleértve a szociálisan leghátrányosabb helyzetű csoportokat is, az átláthatóság megerősítése és a korrupció visszaszorítása érdekében.
8. Rugalmasság, tartósság, funkcionalitás és előrelátás a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség erősítésére, különösen az éghajlatváltozással összefüggésben, valamint az épületek és az infrastruktúra tartóssá és rugalmassá tételére a térbeli alkalmazkodóképesség beépítésével, hogy az idő múlásával alkalmazkodjanak az új feltételekhez és felhasználásokhoz.
9. Megfizethetőség és elérhetőség minden polgár számára.
10. Interdiszciplináris együttműködés és hálózatépítés az együttélés, a közösségi részvétel, a szolidaritás és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében, figyelembe véve a polgárok változatos szükségleteit.
11. Elköteleződés a helyi közösségekkel és érdekelt felekkel folytatott konzultáción és részvételen keresztül a bizalom erősítése, a szükségletekre való reagálás biztosítása és a város jövőjével kapcsolatos közös tulajdon megszilárdítása érdekében.

Forrás:

https://www.archdaily.com/990041/san-marino-declaration-for-sustainable-and-inclusive-architecture-receives-signatures-of-norman-foster-and-stefano-boeri